Betegek kenete

A betegekhez időben hívjanak papot. Lehetőleg nagyobb műtét, kórházba kerülés előtt, illetve még akkor, amikor a beteg eszméletén van, kommunikációképes.
Súlyos állapotban lévő beteghez, haldoklóhoz természetesen azonnal igyekszünk elmenni a szentségekkel, de adódhatnak olyan elfoglaltságaink, amelyek nehezen átszervezhetők. Ha pedig a pap későn érkezne, az mindenkiben rossz érzéseket okozna, és főként nem felelne meg a beteg szándékának, lelki javának.

Betegek kenete vagy utolsó kenet?

Szent Jakab apostol levelében olvashatjuk: "Beteg valaki közületek? Hívassa el az egyház presbitereit, azok imádkozzanak fölötte, és kenjék meg őt olajjal az Úr nevében! A hitből fakadó imádság megszabadítja a beteget, és az Úr megkönnyebbíti őt, ha pedig bűnökben van, bocsánatot nyer." Jak. 5, 14-16. Ebből a Szentírási részből is kitűnik, hogy az Anyaszentegyház sohasem úgy képzelte el a betegek kenetében részesedett beteget, hogy ott rögtön, vagy legalább pár nap múlva meg kell halnia. Szent Jakab világosan ír arról, hogy imádkoznak érte, bocsánatot nyer bűne és meggyógyulhat.

Miért is lett utolsó kenet a neve? A IV. századtól az egyházban nagyon sokan, mivel nem tudták, talán nem is akarták, igazán vállalni a keresztény hittel a teljes keresztény életet, csak a halálos ágyukon keresztelkedtek meg (ld. Nagy Konstantin császár), mert akkor már nem kellett félniük, hogy újabb bűnöket követnek el. Ekkor a keresztséggel együtt a betegek kenetét is kiszolgáltatták a már tényleges haldoklónak, aki azután meg is halt.
A II. Vatikáni Zsinat - nagyon helyesen - visszaállította ennek a szentségnek igazi jelentőségét: erősítse meg e szentség a beteget, vagy az idős embert a betegség, a szenvedés elfogadásában, Isten e szentség által adjon neki a kereszthordozáshoz türelmet és kegyelmet.
Azt is le kell írnunk, hogy nem egy, nem két beteg volt már úgy, hogy igen súlyos állapotban vette fel e szentséget, és Isten kegyelméből, e szentség erejéből meggyógyulva tért haza családjához.