Nyíljon ki szívetekben az örömvirág - Egyházmegyei búcsú Máriapócson

Több ezer zarándok érkezett július 30-án, vasárnap Máriapócsra a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye idei búcsújára, akik közül sokan indultak el kerékpárral vagy gyalog a Szűzanyához, hogy elfáradva, kiüresedve teljesen betöltse szívüket az igazi kincs, a boldogság, amely nem más, mint az „igen” kimondása Isten végtelen szeretetére.

Újfehértóról, Napkorról, Mátészalkáról, Levelekről, Kisvárdáról, Nyíregyházáról, Debrecenből, Gödről közel 200 fő tette meg a hosszú fáradságos utat. A már szombat este megérkező zarándokok püspöki szentmisén vettek rész a Kegytemplomban, majd késő estébe nyúló szentségimádással zárták a napot.

A vasárnapi búcsúi szentmisét is Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök mutatta be. A szentmisén Bosák Nándor nyugalmazott  püspök, Szocska Ábel nyíregyházi apostoli kormányzó, valamint az egyházmegye papjai is jelen voltak. Szocska Ábel atya a szentmise elején örömmel köszöntötte a zarándokokat és elmondta, azok is útra keltek és imádkoznak a jelenlévőkkel, akik ezt az utat már századokkal előtte kitaposták, előttünk jártak és megtapasztalták a Jóisten kegyelmét. A kormányzó megemlítette, hogy egy nagymama arra kérte őt, mondja el a zarándokoknak, ma is vannak csodák Máriapócson, hiszen unokája csodás gyógyulásáért mondhat köszönetet a Szűzanyának.

 „A mennyek országa hasonlít a kereskedőhöz is, aki igazgyöngyöt keresett. Amikor egy nagyon értékeset talált, fogta magát, eladta mindenét, amije csak volt és megvette” ( Mt 13,45-46).

Palánki Ferenc megyéspüspök az elhangzott evangélium (Mt 13,44-52) példabeszédeire utalva először azt hangsúlyozta, tudnunk kell megkülönböztetni a hitvány dolgokat az igazi kincstől. „…hasonlít a mennyek országa a tengerbe vetett hálóhoz, amely mindenféle halat összefog. Amikor megtelik, partra húzzák, nekiülnek, és a javát edényekbe válogatják, a hitványát pedig kiszórják” (Mt 13, 47-48). „A mai világ legnagyobb problémája az értékválság. Az ember sok értéket kidob, az értéktelennek, semmirekellőnek pedig nagyobb jelentőséget tulajdonít. Ha jól tudunk megkülönböztetni, akkor tudjuk ki és mi az igazi érték. A másik ember élete mindig értékesebb, mint az evilági dolgok.” — emelte ki a megyéspüspök, majd mindezt egy riporttal szemléltette, amely egy roncsautóban szörnyű körülmények között élő hajléktalan emberről és a kutyájáról szólt. A hajléktalan ember életkörülményeit észre sem vették, a kutyáért aggódtak az állatvédők.

Ezután a főpásztor a megkülönböztetés és a helyes értékrend képességének birtoklását hangsúlyozta, amelyben Mária példaként áll előttünk, aki mert kérdezni Gábriel angyaltól, majd képes volt a helyes döntésre és az igen kimondására. „Láthatjuk tehát, hogy annak az embernek ér valamit az igenje, aki tud nemet is mondani mindarra, ami ezzel az igennel ellenkezik. Mária tudott igent és nemet is mondani. Nekünk is tudnunk kell az igazi kincsre igent és sok minden egyébre pedig nemet mondani. Ez a párkapcsolatban, házasságban is fontos. Ha valaki igent mond a másikra, akkor mindenki másra nemet kell, hogy mondjon. Az ilyen embernek ér valamit az igenje. A pap igent mond Istenre és mindarra nemet, ami eltávolítja az Istentől. Isten nem valamit akar adni nekünk, hanem saját magát. Ő a legnagyobb kincs, akiért az ember örömében mindent odaad. A Szűzanyához azért zarándokolunk el évről évre, hogy az igazi kincsre, az Ő egyszülött Fiára rátaláljunk.” — emelte ki Ferenc püspök.

A búcsúi napon Máriapócs római katolikus gótikus eredetű kistemploma is nagyon látogatott, a hívek folyamatos szentségimádáson vehettek részt, valamint a reggeli órákban Pásztor Károly nyugalmazott plébános mutatott be szentmisét.

 Délután, mielőtt elbúcsúztak a zarándokok a Lorettói litániát énekelték el Bosák Nándor nyugalmazott püspök atya vezetésével. Megható, amikor a zsúfolásig megtelt kegytemplomban minden szem a Kegyképre szegeződik és a hívek közvetlenül, személyesen szólnak, kérnek, köszönnek el a Szűzanyától, amely püspök atya búcsúzó imádságával zárul:

„Bánatos szívvel mondunk búcsút kegyképednek, égi Anyánk, mert ütött az elválás szomorú órája. Egeknek virága, bűnösök oltalma, szomorúak vigasztalója, tárd ki anyai kezedet és add ránk égi áldásodat, ne engedj magadtól árván elmenni. Kérünk téged, védelmezz minket utunkon, hogy máskor is láthassuk kegyképedet és érezhessük anyai jóságodat. Ha pedig nem láthatnánk többé drága képed vonásait, jöjj el velünk a túlvilági hosszú búcsúra, hogy ott is anyai palástod alatt juthassunk az örök boldogságba. Világot elárasztó szent áldásodat terjeszd ki az otthon lévőkre s engedj velük örvendetes viszontlátást, hogy még sokszor magasztalhassuk édes anyai nevedet. Néked ajánljuk, óh máriapócsi szent Szűz, minden fáradtságunkat. Mutasd be azt szent Fiadnak engesztelésül bűneinkért. Oltalmazz meg minket minden bajtól és veszedelemtől. Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.”

Kovács Ágnes

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye