A Hajléktalan Jézus-szobor Nyíregyházán

Nyíregyházára érkezett az együttérzés jelképévé vált Hajléktalan Jézus-szobor. Az országjáró körútját járó köztéri alkotást ünnepélyesen fogadták a történelmi egyházak helyi képviselői november 24-én, pénteken 11 órakor a Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyház előtti téren. A megemlékezők között jelen volt Bosák Nándor nyugalmazott püspök is.

A Hajléktalan Jézus-szobrot a Magyarok Nagyasszonya-plébánia munkatársai vállvetve vitték és helyezték nyíregyházi állomáshelyére a társszékesegyház előtti téren. Az ünnepélyes fogadáson a Máltai Szeretetszolgálat Észak-Alföldi Régiójának vezetője, Tarnai Zoltán ismertette a szobor történetét, majd az evangélikus, a görögkatolikus és a római katolikus egyházak képviselői köszöntötték a padon fekvő, pokrócába burkolózó, lábfején a keresztre feszítés nyomait mutató embert megszemélyesítő alkotást.

A társszékesegyház képviseletében Felföldi László püspöki helynök mondott ünnepi beszédet. A plébános szerint a szobor rendkívüli művészi alkotás, melynek látványa megrendítő: „Megszólít, és ha merek válaszolni neki, akkor küldetést ad számomra. De nincs arca. A Hajléktalan Jézus-szobor arctalan. Mindnyájunk életében vannak arctalan emberek, akiket nem ismerünk, akiket nem akarunk megismerni, és akiket szeretnénk elfelejteni. Nemcsak azok hajléktalanok, akik az utcán laknak, hanem azok is hajléktalanok, akik a szeretetnek nem találják a hajlékát. De mindannyiunk szívében van egy pad, mint a Hajléktalan Jézus-szobor padja, ahol tudunk ezekkel az arctalan emberekkel találkozni, és tudunk arcot adni nekik. Szeretetünk szabadságát, túlcsordulásának örömét csak ők tudják megadni. Mert csak bennük ismerhetjük fel az igazi arcot, Krisztus arcát. A szobortól kapott küldetésünk pedig, hogy ismerjük fel arctalan embertársainkban Krisztust, és lássuk meg bennük, rajtuk az Ő arcát, hogy reménykedhessünk abban, hogy nekünk is felismerhető, megszólítható arcunk lesz majd előtte.”

A résztvevők megismerhették Jakab Lajost, aki az Oltalom Szeretetszolgálat ellátottjaként hajléktalanszállón él, de alázattal fogadja élethelyzetét. Az ünnepélyes megemlékezés az Evangélikus Roma Szakkollégium műsorával ért véget.

Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba az országot, amely nektek készült a világ teremtése óta. 35Mert éheztem és ennem adtatok, szomjaztam és innom adtatok, idegen voltam és befogadtatok engem, 36mezítelen voltam és felöltöztettetek, beteg voltam és meglátogattatok, fogságban voltam és eljöttetek hozzám.’ 37Akkor az igazak megkérdezik majd tőle: ‘Uram, mikor láttunk téged éhezni, és tápláltunk téged, vagy szomjazni és inni adtunk neked? 38Mikor láttunk mint idegent, és befogadtunk, vagy mezítelenül, és felöltöztettünk téged? 39Mikor láttunk betegen vagy fogságban, és meglátogattunk téged?’ 40A király így válaszol majd nekik: ‘Bizony, mondom nektek: amikor megtettétek ezt egynek e legkisebb testvéreim közül, nekem tettétek.’ Mt 25, 34-40